Molnár József - Szilas Péter: Esti fények - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
Ezzel kielégíthették azt az igényt, hogy a közvilágítás alkalmazkodjon a természetes fény időjárástól függő változásaihoz, és megszűnjön az óraszerkezetek pontatlanságából adódó zavar. A DÍSZVILÁGÍTÁS 1928-ban a főváros vezetői rendszeres idegenforgalmi propaganda megindítását határozták el. Ennek fontos része volt a székesfőváros kiemelkedő értékű épületeinek, szobrainak és egyéb művészi kivitelű objektumainak megvilágítása. Ennek megtervezése és megszervezése - az utcák és terek közvilágítása mellett - az Elektromos Művek feladata volt. 1928 nyarán kísérletképpen bemutatták a Halászbástya és a Mátyás-templom homlokvilágítását. „Egy jól világított város megnyugtató, magába fogadó, ahol kellemes élni. Vonzza és visszavonzza a turistákat, lakói életminőségét javítva, elősegítve és meghosz- szabbítva érintkezéseik lehetséges időtartamát” - olvasható a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság díszvilágítási ajánlásában. Valóban, sajátos varázsa van egy megvilágított hídnak, épületnek, szobornak. Amikor az esti fények kígyóinak, a díszvilágítás kiemeli a legjellemzőbb épületeket. Ilyenkor a város átalakul, megszépül, bármennyire szürkének is láttuk nappali arcát. A nagy fényerejű világítótesteket a szomszédos épületek tetejére, közvilágítási kandeláberekre vagy külön e célra felállított tartóoszlopokra erősítették fel. Az objektum egyes részterületeinek kiemelése érdekében megvilágított épület alkalmas pontjaira fényvetőket szereltek fel. Ezek az úgynevezett fényárlámpák fém- vagy üvegtü- kör-reflektorral ellátva kizárólag erre a célra készültek. A bennük elhelyezett fényforrások gáztöltésű izzólámpák voltak, 1500 és 2000 W teljesítménnyel. A kísérletképpen kiválasztott épületek néhány érdekes műszaki jellemzője: Díszvilágítás helye: Összes Beépített reflektor teljesítmény db kW Halászbástya és Mátyás-templom 72 83
