Prohászka László: Lengyel emlékek - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

A II. kerületi Gyorskocsi utcai börtönben a németek által fogva tartott és 1944-ben kivégzett lengyel hazafiak tiszteletére Mieczyslaw Ostoja Mitkie- wicz egykori balatonboglári diák kezdeményezésére 1999. szeptember elsején katonai tisztelet- adással emléktáblát avattak a fegyintézet falán. A márványtábla felső részét díszítő, bronzból öntött lengyel sas alatt kétnyelvű szöveg: Azoknak a lengyel menekült / hazafiaknak emlékére, akik /1939 és 1944 között a Lengyel / Köztársaság kormánya buda- / pesti képviselete, a Lengyel / Polgári Bizottság, a Lengyel / Katolikus Lelkipásztori Hiua- / tál, a Lengyel Intézet és a / Lengyel Könyvtár kötélé- / kében tevékenykedtek, vala- / mint a balatonboglári len- / gyei gimnázium papjai, taná- / rai és diákjai voltak , akik 1944 / március 19. után a Gestapo it- / teni börtönében raboskod- / tak, akiket a mauthausen- / guseni koncentrációs tábor- / ba szállítottak és mártír- / halált haltak. /A honfitársak / Varsó - Budapest 1999.

KULTÚRA, TUDOMÁNY

A kiegyezés utáni időszak szerencsére nem csak háborúkból állt. A művészetek és tudományok területén Lengyelország - csakúgy mint Magyarország - számos, világviszonylatban is kiemelkedő egyéniséget adott az egyetemes kultúrának. Az eszperantó nyelv megteremtése (1887) is lengyel tudós, egy varsói szemorvos érdeme. Ludwik Zamenhof (1859-1917) portréját Gyenes Tamás mintázta meg 1958-ban, de a bronzba öntött mű köztéri felállítására 1989-ig kellett várni. Az alkotást a budai Tabánban, a Rác fürdő előtti parkban helyezték el. A művész karakteres portrét készített a kiváló tudósról, aki egy új nyelv megalkotásával igyekezett közelebb hozni egymáshoz a nemzeteket. Az egyszerű, mintegy másfél méter magas mészkő talapzaton a következő felirat olvasható: Dr. L. L. /ZAMENHOF/ 1859-1917 / Az / eszperantó nyelv / megalkotója.

41