Prohászka László: Lengyel emlékek - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

mánya azonban - vállalva Hitler nemtetszését - elutasította ezt az igényt, sőt befogadott több mint százezer lengyel menekültet. A menekültek áradata a Lengyelországot 1939. szeptember 17-én ért szovjet támadás után indult meg a magyar határ felé. Katonai és polgári menekülttáborok mellett iskolák, kulturális és egészségügyi intézmények létesültek, amelyek - az állandó német tiltakozások ellenére - Magyarország megszállásáig, 1944. március 19-éig fennmaradtak.

E szomorú márciusi napon sokan kerültek a Gestapo fogságába. A Lengyel Orvosok Csoportja emlékét őrzi az I. kerületi Fő utca 11. számú ház falán 1988. március 19-én felavatott bronztábla. A lengyel címer alatti kétnyelvű szöveg szerint: E házban működött / a II. világháború alatt/a Lengyel Orvosok Csoportja. / Ezen a helyen / 1944. III. 19-én több lengyel / hazafi a német megszállás / áldozatául esett. / A Lengyel-Magyar / Baráti Társaságok / S[z]övetsége / Lengyelország. / A magyarországi / Bem József / Lengyel Kulturális / Egyesület.

Az emléktábla ugyan nem említi, mégis érdemes megjegyezni, hogy e napon - Magyarország német megszállása első áldozataként - itt halt hősi halált dr. Jan Kollgtaj-Srzednicki (1883-1944) orvos vezérőrnagy. A varsói Katonaorvosi Akadémia volt parancsnoka a Magyarországon 1939. november 3-án a Magyar Vöröskereszt tagozataként megalakult Lengyel Orvosok Csoportjának vezetőjeként szervezte a lengyel polgári és katonai táborok egészségügyi ellátását. (A tábornokot fontos küldetése során érte az orvul leadott, halálos géppisztoly-sorozat, a Chinoin gyógyszeradományának Lengyelországba juttatását intézte.) Sírját a Rákoskeresztúri új köztemető lengyel parcellájában egyszerű kőkereszt jelzi. „Halála szinte szimbolizálja kapcsolatainkat, a tragikus időszakokban összefonódó összetartozásunkat” - írta róla Kapronczay Károly. A Fő utcai épületben esett fogságba dr. Teofil Kandefer (1902-44) katona38