Prohászka László: Lengyel emlékek - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

Antal Károly mintázta 1965-ben. A talapzatra - a többi komponista szobráéhoz hasonlóan - 1987- ben vésték fel aranyozott betűkkel Moniuszko nevét.

Az alkotások sorát áttekintve elmondható: a lengyel zene nagyjairól a magyar főváros igyekezett méltó módon megemlékezni.

Vissza a történelemhez:

A KIEGYEZÉSTŐL NAPJAINKIG

A XIX. és a XX. század fordulóján Európa térképén hiába keresték volna az önálló Lengyelországot. Területét a XVIII. század végén Oroszország, Poroszország és Ausztria osztotta fel egymás között - közel másfél évszázadra. A császári hadvezetés a legnagyobb erődítményrendszert Przemysl város körül építtette ki. A munkálatok 1873-ban kezdődtek, a rendszer fő részei 1888-ra készültek el. A védelmi vonalakat 1914-ig folyamatosan bővítették és korszerűsítették, így az első világháború kitörésekor a francia Verdun és a belga Antwerpen után Przemysl volt Erurópa harmadik legnagyobb erődvárosa. A San folyó parti erősség már a háború elején orosz ostromzár alá került. A száz- húszezer főnyi, nagyrészt magyarokból álló védősereget legyőzni nem tudták, csak kiéheztetni. Mivel az élelem elfogyott, és 1915. március 19-én meghiúsult az utolsó kitörési kísérlet, március 20-án a védők felrobbantották a páncélerődöket és a nehézfegyvereket. Az oroszok csak az erőd- rendszer romjait foglalhatták el, a végsőkig kiéhezett, betegségektől megtizedelt védősereg maradványai fogságba estek. A Monarchia csapatai 1915. június 5-én négynapi ostrom után visszafoglalták Przemyslt, amely az első világháború után Galíciával együtt az újjászülető lengyel állam része lett.

A hatalmas véráldozattal járó, több hónapos várostrom hősi halottainak tiszteletére 1932. november 13-án emlékművet avattak a Margit híd bu31