Juhász Gyula - Szántó András: Szállodák - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

A század végére a London népszerű hellyé vált. Itt tartotta összejöveteleit a Szállodások és Vendéglősök Ipartársulata, rangot adtak a háznak híres törzsvendégei is. Szép Ernő így ír: „A London Szálló ... a vidékiek megszállóhelye volt, akárcsak a Pannónia. Talán ez vonzotta a mi felejthetetlen Krúdy nkat Is ... (aki) szerette a London sörét, vagyis serét, mert ő mindig sert mondott... Szerette a kék, piros abroszokat, szerette a sürgős csaposlegényt...” A Pesti Hírlap szemben lévő szerkesztőségéből idejártak az újságírók. Molnár Ferenc kedvenc káposztás rétesét az ő számára M és F betűk formájára sütötték. A szálló ilyen gesztusokkal teremtette és őrizte meg családias hangulatát. A szobákban még az 1920-as években is fontos tartozék volt a csizmahúzó, és a kicsik számára gyerekszéket is tartottak az étteremben. Vendéglője „olyan volt, mint egy vidéki restiféle a behavazott Hagy Alföld közepén ... Bírák jártak ide sörözni a közeli Markó utcából és elítéltek a szabadulásuk napján. ... Volt egy idő, amikor a szerelmesek ide jártak meghalni... A London volt a XIX. század egyik utolsó végvára...” - írja Márai Sándor.

1927-ben bezárták, és nemsokára lebontották az épületet.

Grand Hotel HUNGÁRIA

(IV. Türr István utca 1.)

V., Apáczai Csere János utca 4.

(a mai Marriott szálloda helyén) 1871-ben nyitotta meg kapuit a Szkalnitzky Antal és ifjabb Koch Henrik tervei alapján neoreneszánsz stílusban épült palota, a híres Duna-parti szállodasor első tagja. A luxusigényeket kielégítő szálloda 294 szobájából 133 a Dunára nézett. Ez volt a főváros első ötemeletes épülete. A legkorszerűbb műszaki berendezésekkel szerelték föl, volt például hidraulikus lift, külön poggyász- és asztalkészlet- felvonók, gázvilágítás. Az alagsorba a kiszolgáló- helyiségek kerültek: a főkonyha, a sütöde, a cukrászat, különféle szakosított raktárak (például hal7