Juhász Gyula - Szántó András: Szállodák - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

A vendégfogadók, szállók története ezen a vidéken is valószínűleg ugyanúgy kezdődött, mint bárhol a világon. A vándort, az utazót mindig befogadták éjszakára, ellátták étellel, itallal - időnként persze ki is rabolták. Aquincum romjai között, a hajdani déli kapu előtt feltárták egy vendégfogadó romjait. Kis hálófülkéiben megaihatott, aki napnyugta után érkezve már nem jutott be a városba, élelmet is kapott, és ellátták az állatait. A középkori kolostorokban mindig megszállhatott a rászoruló, a postakocsik lóváltó állomásain pedig az utas is megpihenhetett.

Pesten a török hódoltság után már hét fogadóról tudunk: Fehér Hajó (az 1696-os összeírás szerint ez volt Pesten a legnagyobb, hat szobával), Arany Horgony, Arany Sas (ezen a néven később több is nyílt, például a hatvani kapu forgalmára 1780-ban épült fogadó, melynek később gyakran volt vendége Petőfi, Jókai és Vörösmarty is), Fekete Sas, Fehér Rózsa, Fehér Ló, Fehér Ökör.

Tudjuk, hogy a budai Várban az első fogadó a Vörös Sün (Hess András tér 3.) volt. 1784-ben nyílt meg a második, a Fortuna (Fortuna utca 4.), amikor Buda város tanácsa a három középkori ház maradványain épült házat megvette, és az előkelő vendégek számára átalakíttatta. 1868-ig volt itt fogadó, közel száz évvel később kezdte meg működését az épületben a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum.

1700 körül Budán, a Vízivárosban működött az Arany Sas, a tízes években nyílt a közelben az Arany Hajó (helyén vagy a közelében a török időkben karavánszeráj állt). 1730 körül nyitották meg a mai Batthyány téren a Fehér Kereszt fogadót, ahol 1783-ban és 84-ben II. József császár is megszállt.

Ezek a szállók nemcsak a vendéglátás helyei voltak, gyakran a múzeum, a színház, a hangverseny- terem, sőt a cirkusz funkcióját is betöltötték. A Váci utcai Hét Választó Fejedelem fogadóban mutatta be Kempelen Farkas híres sakkozó automatáját, s itt ünnepelte a lelkes közönség a gyermek Liszt Ferenc zongorajátékát.

3