Juhász Gyula - Szántó András: Szállodák - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

A Gellert Szálló az 1920-as években

Nem túlzott 1926-ban a prospektus: „Aki a hatalmas Duna folyamon hajózva Budapestre ér és gyönyörködik a világ egyik legszebb panorámájában, midőn a lenyugvó nap bearanyozza a parlament ezernyi gótikus végződését, a Mátyás-templom ódon tornyát, a Halászbástya festői körvonalait és a királyi várkastélyt, a Gellért-hegy fantasztikus sziklás tövében egy impozáns épület köti le figyelmét, mely a keleti mesék fejedelmi palotáit juttatja eszébe.”

A szecessziós stílusú épület középpontja a hatalmas kupolával fedett csarnok. A Duna felőli, impozáns kapu két oldalán a szálloda egyik étterme, illetve kávéháza nyílt. A karzatos előcsarnok, a társas helyiségek a kor legkiválóbb iparművészeinek keze nyomát viselik.

Volt itt minden: női szalon, író-, olvasó- és zeneterem és a hegy felé nyitott, teraszos vendéglő. Az 1927-től négyemeletes szálloda összesen 230 szobával dicsekedhetett. A lakosztályok fürdőszobáiba nemcsak a vízvezetéki, de a termál- és a szénsavas vizet is bevezették, hiszen sokan a gyógyulást keresték a szállóban. Szellemesen oldották meg a szálló és a fürdő kapcsolatát. A fürdőépület földszintje, a terep emelkedését kihasználva, a szálló első emeletének magasságában helyezkedik el.

Mivel az épületet az első világháború utolsó évében adták át, első vendégei a Tanácsköztársaság

38