Juhász Gyula - Szántó András: Szállodák - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

ményének színhelye volt a szálló. 1918-ban itt volt a gróf Károlyi Mihály vezette Nemzeti Tanács főhadiszállása. Krúdy Gyula korabeli tudósításaiban szemléletesen írja le a szálló pezsgő életét, vibráló hangulatát. 1919 tavaszán a rövid életű kommunista direktórium főemberei szállásolták be magukat az épületbe. Ezután huszonnégy békés év következett. 1944 tavaszán aztán a Gestapo foglyainak gyűjtőhelye lett az alagsori pinceborozó, a mai bár helye. 1946-ig az amerikai katonai misszió ellenőrző tagjai laktak a szállóban.

Az ostrom alatt az épület sok belövést kapott, és súlyos károkat szenvedett. 1945 tavaszán mégis az elsők között fogadott újra vendégeket. Ekkor nyílt meg a korábbi bár helyén a Pengő klub, ahol feltűnt a később világhírűvé vált dobos, Kovács Gyula.

Később a szállót alkalmassá tették nemzetközi delegációk fogadására is. Sok híres vendég fordult meg benne, hosszú ideig itt lakott például Otto Klemperer. A ma is elegáns, patinás berendezésű, tradicionális hangulatú épületben szívesen forgatnak századfordulón játszódó filmeket.

PARK Szálloda

Vili., Baross tér 10.

A századfordulóra kiépültek a pályaudvarok közelében a szállodák. Különösen élénk volt a vendég- forgalom a Keleti pályaudvar környékén, mert az alföldi, délvidéki és erdélyi utasok ide érkeztek, és a környéken kerestek szállást. A század eleji szállóalapítási hullám hívta életre a Park Szállót is, amely az első világháború után jelentős forgalmat bonyolított le. A sikeres kezdet után azonban már nem ment jól az üzlet, a hotel a harmincas évek közepén részvénytársasággá alakult. Ezután korszerűsítették, ellátták mindennel, amit akkoriban egy „jobb” helytől elvártak az utazók.

Az 1941-es évkönyv szerint 173 szobával várta a szálló a vendégeket, olcsóbb volt például a Rákóczi úti Palace-nál, a Margit-szigeti Palatínus ára36