Juhász Gyula - Szántó András: Szállodák - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

A Britannia garázsa szült. Ez alatt rendezték be az éttermet, ahol a ve­lencei csillárok fényét nagy falitükrök verték vissza. Hamar kialakult a szálló törzsközönsége, főleg módos vidékiekből. A húszas évek gazdasági vál­ságán túljutva, az új vezető, Német Aladár felismer­te, hogy az étterem forgalmát nem építheti csupán jómódú vendégeire, ezért az alagsori helyiségek­ben létrehozta a szélesebb vendégkörnek is megfi­zethető, de igényes Szondi sörözőt. A történelmi tár­gyú falfestmények, a színes üvegablakok, a klin­kertégla falburkolat és a bőrszíjas székek „valami provinciális zamatot adnak”. Móra Ferenc a Britan­niát második otthonaként emlegette. Hamarosan ró­la elnevezett szobával dicsekedhetett az intézmény. A magyar népi motívumokkal díszített, égetett faburkolatba tizenkét Móra-idézetet illesztettek Ha- ranghy Jenő festőművész színes tollrajzaival. Itt he­lyezték el az író üvegre festett portréját is. A harmincas évek közepén a szálloda körúti frontján néhány bolt megszűnésével új kávéház megnyitása vált lehetővé. Ennek falait Haranghy Jenő gobelinjei díszítik. A szomszédos Szondi utcai épület udvarának alápincézésével nyitották meg az első pesti, har­minc autó befogadására alkalmas szállodai mély­garázst. 1937-re készült el az ötszáz személyes rep­rezentatív kupolaterem. Fontosságát az adta, hogy 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom