Juhász Gyula - Szántó András: Szállodák - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

A Britannia garázsa

szült. Ez alatt rendezték be az éttermet, ahol a velencei csillárok fényét nagy falitükrök verték vissza.

Hamar kialakult a szálló törzsközönsége, főleg módos vidékiekből. A húszas évek gazdasági válságán túljutva, az új vezető, Német Aladár felismerte, hogy az étterem forgalmát nem építheti csupán jómódú vendégeire, ezért az alagsori helyiségekben létrehozta a szélesebb vendégkörnek is megfizethető, de igényes Szondi sörözőt. A történelmi tárgyú falfestmények, a színes üvegablakok, a klinkertégla falburkolat és a bőrszíjas székek „valami provinciális zamatot adnak”. Móra Ferenc a Britanniát második otthonaként emlegette. Hamarosan róla elnevezett szobával dicsekedhetett az intézmény.

A magyar népi motívumokkal díszített, égetett faburkolatba tizenkét Móra-idézetet illesztettek Ha- ranghy Jenő festőművész színes tollrajzaival. Itt helyezték el az író üvegre festett portréját is.

A harmincas évek közepén a szálloda körúti frontján néhány bolt megszűnésével új kávéház megnyitása vált lehetővé. Ennek falait Haranghy Jenő gobelinjei díszítik.

A szomszédos Szondi utcai épület udvarának alápincézésével nyitották meg az első pesti, harminc autó befogadására alkalmas szállodai mélygarázst. 1937-re készült el az ötszáz személyes reprezentatív kupolaterem. Fontosságát az adta, hogy

32