Prohászka László: Duna-korzó - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

A DONAPALOTA ROMOS FŐBEJÁRATA

tünk végig, az egyetlen engedmény a papírszalvéta volt és az üveglap asztalterítő helyett. A pincérek fehér plasztronja sem vakított úgy, mint máskor, de modoruk éppen olyan kifogástalan volt, mintha nem dörögtek volna az ágyúk, amíg a különböző fogásokat felszolgálták. ”

Néhány nap múlva a Dunapalota telitalálatot kapott, és kiégett. A pusztulás mértékére jellemző, hogy csupán a raktárakban megsemmisült üveg- és porcelánkészletek értéke elérte az egymillió pengőt.

A korzó másik büszkeségét, a Hungáriát 1945. január 14-én egy láncosbomba találta el. Napokig fáklyaként égett a Türr István és az Aranykéz utca sarkán álló közeli, elegáns szállóval, a Vadászkürttel együtt. Csupán homlokfalai maradtak állva. Komoly károk érték a Thonet-udvart, az Első Magyar Általános Biztosító székháza pedig a földszintjén működő kávéházakkal együtt kiégett. A Vigadó épületének tetőszerkezete beomlott, belsőépítészeti értékei szinte teljesen odavesztek. Csak a Dunára néző főhomlokzat maradt meg viszonylag épségben. A szállodasor déli részén a Carlton elpusztult, egyedül a Bristol kerülte el a megsemmisülést. Több bombatalálat érte a 2-es villamos viadukt35