Prohászka László: Duna-korzó - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

Élet a korzón a harmincas évek közepén

lások szintjén érvényesült, hiszen a Budapestre érkező vendég természetesen ott vett ki szobát, ahol kedve tartotta. 1935-ben Edward walesi herceg a sajtót olyan nagyon foglalkoztató látogatása során nagyszámú kíséretével például éppen a Dunapalotában szállt meg.

A Duna-korzó az 1930-as években élte virágkorát. A Hungária Nagyszálló földszinti éttermében és teraszán 1926-tól 1940-ben bekövetkezett haláláig Magyari Imre játszott saját zenekarával. Akinek nem volt pénze megfizetni az elegáns étterem árait, vagy egyszerűen csak friss levegőre vágyott, a korzón sétálva - esetleg egy Buchwald-székbe leülve - hallgathatta a szabadon áradó zenét.

Az egyre növekvő forgalom hatására új kávéházak nyíltak. A Vigadó tér 1. számú épület (az Első Magyar Általános Biztosító Társaság székháza) földszintjén, a Dunára néző oldalon, az egykori Privorszky kávéház helyén alapította meg 1931-ben Paulin Lajos a híres Negresco kávéházat. A teraszon tavasztól őszig, óriási ponyvatető árnyékában, nádfonatos karosszékekben üldögélt, nézelődött az elegáns közönség. Gundel Imre jegyezte fel, hogy Molnár Ferenc csak akkor itta meg

26