Prohászka László: Duna-korzó - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

ifj.Koch Henrik közreműködésével. A neoreneszánsz stílusú luxusszálló az 1868-ban alapított Első Magyar Szálloda Részvénytársaság beruházásában készült, mindössze három év alatt. Az építkezés költségei rendkívül magasak voltak, akkoriban óriási összegre, közel másfél millió forintra rúgtak. A befektetésnek azonban látható eredményei születtek.

„A mi hotelünk berendezés és kényelem tekintetében is a kor színvonalán vagy divatos frázissal élve a helyzet magaslatán áll; a párisi és a bécsi Grand Hotelen kívül alig van több Európában, amely a mienkkel kiállná a versenyt ”- írta 1871-ben a Vasárnapi Qjság. A cikk nem túlzott. A Hungária nemcsak Pest legelegánsabb szállója - és egyben első ötemeletes épülete - volt, hanem valóban felvehette a versenyt a kor legelőkelőbb európai luxusszállóival. A kváderkövek között halványpirosra festett épület ablakait barátságos hangulatú, zöld zsalugá- terek zárták. A hotel közel háromszáz szobájából 133- nak a Dunára nézett az ablaka. A negyedik emeleten kápolna volt, nagyméretű oltárképpel.

Az étterem fölötti, impozáns belmagasságú díszterembe márványlépcső vezetett az előcsarnokból. A díszudvar vastag üvegmennyezetét huszonnégy griffma- dárszobor tartotta. A vasszerkezet konzoljait tartó madarakat - akárcsak az Első Magyar Általános Biztosító Társaság és a Thonet-udvar épületdíszeit - a Szandház testvérek tervezték, a szálló színes üvegablakait Róth Zsigmond. (A díszudvar a XIX. század végéig működött, ekkor a Petschacher Gusztáv irányította belső átalakítás során megszüntették.)

A kor műszaki színvonalához képest a legmodernebb berendezésekkel látták el a nagyszállót. A pincében működött a főkonyha, a saját sütöde és a cukrászműhely. Itt volt az élelmiszerraktár és a borpince, a speciális jégverem, külön haltárolóval és tejkamrával. Itt kaptak helyet a szállodát kiszolgáló műszaki berendezések és a személyzeti étkező. A földszinten az étterem és kávéház mellett nyolc üzlet volt. A félemeleten mű16