Prohászka László: Duna-korzó - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

A Hangú kerthelyisége Senyei díszkútjával

már 1850 körül működött egy kezdetleges kávémérőhely, a Redoute-üvegszalon. A kis kávézó akkor indult rohamos fejlődésnek, amikor 1870-ben Deák Ferenc szobapincére, Hangi Márk bérbe vette a frissen felépült Vigadót és az előtte álló kioszkot. Bár a bérlők később többször változtak - Rémi Róberttól a Rónai testvérekig -, a népszerű hely egészen 1945-ös pusztulásáig megőrizte a Hangli nevet.

A kovácsoltvas szerkezetű, üvegfalú kioszkot gyakran érte támadás a sajtóban, mivel sokak szerint elcsúfította a városképet. Az építmény elhelyezése valóban nem volt szerencsés. Nem a tér középpontjába került (oda később Senyei Károly szökőkútját helyezték), hanem valamivel hátrébb, szinte hozzásimulva a feltételezések szerint Feszi Frigyes tervezte neogótikus kerítésrácsozathoz. A kioszk és a hozzá tartozó kerthelyiség zöld lugasai erősen takarták a Vigadó főhomlokzatát a korzón sétálók elől. Kitűnő konyhájának és remek kiszolgálásának viszont híre volt Pesten. (Jellemző apróság, hogy minden törzsvendég számára külön csészét vagy poharat tartottak.)

A Vigadó előtti terület neve 1873-tól Vigarda tér, majd 1879-től Vigadó tér. Az új teret északon és délen két historikus stílusban készült épület határolta. Északon a már említett Thonet-udvar állt, délen 1869-re

14