Prohászka László: Duna-korzó - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

A Duna-korzó a századforduló idején

beli leírás szerint „a dunaparti korzó közönségének és az előkelő kereskedő világnak étkezőhelye volt”. A napközben kávéházként, este étteremként működő „café-restaurant”-nak szép terasza volt a korzón. (Az első világháború után az üzlet tönkrement, a tulajdonos, Deli Sámson a húszas évek elején öngyilkos lett.)

A IV. és V. számú két telket eredetileg az új Nemzeti Színház részére tartotta fenn a főváros vezetése. A Thonet testvérek azonban olyan hatalmas összeget - négyszáznégyezer forintot - ajánlottak, amennyit addig Pesten építési telekért soha senki nem fizetett. A híres bútorgyár tulajdonosai 1869-ben aláírhatták az adásvételi szerződést. (A főváros a befolyt vételárból vásárolt területet a felépítendő Operaház számára, az Opera telkét eladó színházi alap pedig ebből a pénzből finanszírozta a Blaha Lujza téri Népszínház létesítését, melynek épületében később évtizedeken át működött a Nemzeti Színház.)

Az 1869 és 1871 között felépült négyemeletes, neo- reneszánsz stílusú bérházat, a Thonet-udvart Szkal- nitzky Antal és sógora, ifj. Koch Henrik tervezte. (Vörös Károly történész Egy világváros születése című könyvéből kiderül: a sok éven át Budapest legnagyobb bér12