Buza Péter: Duna-hidak - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

nyú óránkénti átbocsátó kapacitása tizenhatezer jármű, de a tényleges forgalmi mutatószám már 1990-ben meghaladta a húszezret. Nem egyszerűen folyamatos csúcsforgalmat jelent ez a túlterhelés, de magában hordozza a közlekedés teljes összeomlásának veszélyét is.

A vészhelyzet oka az, hogy a városfejlődés és a hídépítések ütemezése közötti összhang már a század első évtizedét követően fölborult, s azzal, hogy 1949-től számos települést csatoltak a fővároshoz, a helyzet tovább súlyosbodott. Új kapcsolat a két part között gyakorlatilag 1950 után — azaz az Árpád híd megnyitását követően — nem született. Mutatja e helyzet képtelenségét az összehasonlítás például a szomszéd Béccsel. Ott a hatvanas évekkel lezárult újjáépítést követően öt új közúti híd épült, amelyek sokkal egyenletesebb elosztásban kötik össze a két partot, mint a budapestiek, hiszen a mieink végül is a régi város szűkebben megvont határain belül fekszenek.

Épüljön híd! Ez volt a jelszó jó másfél századdal ezelőtt Pest-Budán. S most újra ez.

60