Gerle János: A pénz palotái - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

ügyek deszakralizációja és magánérdekeltségű hálózat formájában történő működtetése már a Római Birodalomban magas szintű szervezettségig jutott el. Róma nemzetközi hitelügyletek központja lett, bankárai az állami gazdaságpolitikában vállalt nélkülözhetetlen szerepük révén jól jövedelmező hatalmi pozíciókat szereztek, például provinciák adóinak vagy vámjainak bérlői lettek.

A középkor megszülte a pénzzel való foglalkozás önálló és nyilvános intézményrendszerét. A színhely továbbra is Itália. A legelső bank Velencében nyílt meg 1157-ben, a frankfurti például csak 250 évvel később, amikor a firenzei pénzváltó céh tagjai már ott ültek Európa minden jelentős piacán. Magyar Vilmos építész (akinek Alpár Ignácról írott, 1935-ben megjelent életrajza a nemzetközi és a magyar banktörténet fontos - általam is haszonnal forgatott - forrása) így ír erről a korról:

A pénzverés jogát városok, főurak, egyházak és fejedelmek gyakorolják. Ily módon sokféle pénz volt forgalomban, és így vásárokon, búcsúkon nagy szükség volt pénzváltókra, akik a piacokon felállított asztalokon (Bank) űzték mesterségüket. A közbiztonság csekély. Ezért a kereskedők utazásaik alkalmával nem pénzt, hanem utalványokat, váltókat visznek magukkal. A kölcsönügyleteket is a pénzváltók bonyolítják le, akik a reprezentálásra nem sokat adtak. Ellenkezőleg - a viszonyokra való tekintettel -, kicsi, sötét zugokban húzódtak meg, hogy szegényeknek tudják őket. Vagyonukat félve elrejtették, a bankármesterséget, mely a személyhez fűződött és nem a vagyonhoz, mellékfoglalkozásnak tüntették fel.

A középkorban történt az időszerűsége ellenére mindmáig utolsó kísérlet a nemzetközi pénzügyek minden személyes érdekeltségtől mentes és keresztény eszmék által irányított intézésére. A templomos lovagrend - szegénységi fogadalmat tett! - tagjai a XIII—XIV. században a rend hatalmas vagyonával gyakorlatilag Nyugat- Európa egész gazdaságát kézben tartották. A kísérlet, amelynek mélyén a felismerésből vállalt testvériség eszméje rejtőzött, igazolta ugyan működőképességét - például a gótikus katedrálisok építése és a középkori kultúra felvirágzása nagyrészt a templomosok tevékeny8