Gerle János: A pénz palotái - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

vé avatják. A két lépcsőház mintha a nőies báj és a férfias szigor egymásnak felelgető ellentétpárjai volnának. (A Dorottya utcai földszinti üzleteket az ötvenes években a bankhoz csatolták, és ennek megfelelően a homlokzatot átépítették.)

Az emeleti folyosókon megdöbbentő esztétikai játékra figyelhetünk fel. Alpár a ritmikusan ismétlődő kőburkolatú felületekbe élesen elütő mintázatú és színű kőlapokat illeszt, mindenütt megbontva az egységes kőkiosztás rendjét. Mintha a néhány évvel későbbi, az ő világától egyébként végtelenül távol álló holland konstruktivizmus eszköztárából került volna ide ez a megoldás.

Alpár saját maga ismerteti az elkészült épületet az Építőipar című lap hasábjain 1913-ban. Itt írja:

A homlokzat kiképzésekor arra törekedtem, hogy a feudális palotahomlokzattal szakítva, bankpalotát adjak; a zárt olasz palota helyett nagy nyílásokkal vidám épületet létesítettem, mert a bankpalota jellegét jól megvilágított, intenzív munkát befogadó tér alkotja...

Feljegyzésre érdemes, hogy a munka gyors lebonyolítására a villamos világítás és telefonberendezéshez 120 km drót van az épület keretein belül lefektetve, mely vezetékhez kb. 3000 lámpás, 350 házitelefon és 180 állami telefonállomás van kapcsolva s hogy ugyanabból a célból egy 46 állomásA Dorottya ütcai főlépcsőház

55