Gerle János: A pénz palotái - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)
A KÖNNYEDÉN LEBEGŐ DÍSZLÉPCSŐ AZ AULÁT ÖVEZŐ NYITOTT KÖRFOLYOSÓVAL 1905-ben zártkörű pályázatot hirdetett a bank, az indulók egy része már ismert az Osztrák-magyar bank pályázatáról: Alpár Ignác, Schmahl Henrik, Hültl Dezső, Bálint és Jámbor, Vágó László és József, Kármán és Clllmann, Hubert József és végül Schannen Ernő. A megbízást Alpár nyerte el, 1906-ban indult meg az építkezés. A felügyeletet a bank részéről ellátó igazgató azonban hamarosan olyan súlyos konfliktusba keveredett Alpárral, hogy az építész teljesen visszavonult. Helyét Quittner Zsigmond vette át, aki ezzel egy időben a szomszédos telken irányította a londoni Gresham biztosító társaság pesti palotájának építkezését. Alpár alaprajzi koncepciója megmaradt, de a belső kialakítás Quittner munkája. 1909-re elkészült az épület sarokrésze és a József Attila utcai oldal. A Roosevelt téren a Mérleg utcáig terjedő épületszárny és a bank Mérleg utcai bérháza 1913 és 1918 között épült fel, ezúttal ismét Alpár tervei szerint, miután az igazgatóval Quittner is összeveszett. Az első rész középpontjában az üvegtetővel fedett háromszintes díszudvar helyezkedik el, innen nyílik az előcsarnok, a pénztárcsarnok, a díszlépcső és az Alpár- féle bővítéssel kialakított váltópénztár. A nyitott emeleti folyosókkal körülvett udvar a magyar századfordulós 41
