Prakfalvi Endre: Szocreál. Budapest építészete 1945 és 1959 között - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

A Lottóház monikusan illeszkedik az útvonalszakaszon a két világ­háború között megépült válogatottan jó, modern stí­lusú bérházaink sorába. A korszak építőgyakorlatának kevésbé számon tar­tott vonulata a családiház-építés. Napjainkig érvénye­sülő „ízlésformáló” hatása miatt érdemli meg elsősor­ban a figyelmünket. 1954-ben kormányrendelettel kí­vánták elősegíteni, beindítani a „magánerős” lakó- és társasházépítést. (A tervszámok ellenére is kevés volt a lakás.) Államilag juttatott, korlátozott számú telken, kölcsönnel támogatva kezdtek épülni a családi házak a fővárosban a Sasad déli lejtőjén, a Mártonhegyi úton, Csepelen a Késmárki úton (a Rákosi Mátyás Művek dolgozói részére) és máshol. Preisich Gábor, Budapest főépítésze 1955-ben már felhívta a figyelmet a „pallér­stílus” veszélyeire, merthogy az „építtetők nagy részé­nek gondolkodására, ízlésére a kispolgári giccs nyom­ja rá a bélyegét.” 1957 újra helyreállításokkal indult. 1956-ban a Rá­kóczi út északi oldalának épületei súlyos sérüléseket szenvedtek, a helyreállításkor a gyalogosforgalom nö­60

Next

/
Oldalképek
Tartalom