Prakfalvi Endre: Szocreál. Budapest építészete 1945 és 1959 között - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)
gének őszi első kongresszusán a modernista, kozmopolita új építészet legostorozottabb példája lett. Révai vita-összefoglalójában mindenekelőtt a MEMOSZ nagytermének első emeleti, szerinte hibás elhelyezésének példájában a funkcionális elvek súlyos megsértését vetette a tervezők szemére. Az épület széles folyosóit pazarló „úri kaszinónak” nevezte. A homlokzat kiképzésére már szót sem vesztegetett, mert a „kacsalábakra” emelt, csepeli Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek Fekete Ede-féle iparitanuló-iskolája (Posztógyár utca 10., 1949) - a korszak egyik legjelesebb épülete - értékelésének kapcsán már kijelentette: „ha legalább funkcionális szempontból tanoncotthon lenne, akkor már a homlokzatról le is mondanánk!” (Baj volt az is, hogy túl sok napfényt kapott az épület!) Perényi önkritikát gyakorolt: „... nem elégséges csak kijelenteni, hogy a terv 1947-^48-ban született. Hibásnak tartom úgy alapelveit, mind részletmegoldását. A modernista építészet hívei még 1951 elején is a felszabadulás utáni gyakorlatunk egyik legsikeresebb alkotásának tekintették. [...] ... ez a tökéletes műigénnyel készült épület magán viseli mindazokat az ellentmondásokat, melyeket az »új építészet« elmélete szerint az »új építészet« alkotása nem tartalmazhat. A mű A MÉMOSZ-székház belső folyosójának részlete 27