Kiss Katalin: Ipari műemlékek - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

testületé a malom és más uradalmi épületek regálejo- gát megvásárolja, és 1896-ban eladja Liva Józsefnek, azzal a kötelezettséggel, hogy „a tulajdonos ezen a területen gőzmalmot és fürdőhelyiséget épít, és azokat legalább 25 évig üzemben tartja”. Liva József képzett malomgépész volt, aki csakhamar virágzó gazdaságot létesített. A régi malomépület mellett gépházat építte­tett, korszerű berendezéssel. A duzzasztómedencét für­dőnek használták. A pénztár és öltöző épületének a millenniumi kiállítás egyik pavilonját vásárolták meg. A második világháború után még működött a malom, az államosítás után végleg felhagytak az üzemmel. Bel­sejében egy darabig majdnem hiánytalanul megvolt a berendezés is. 1906-ban a történelmi Magyarországon 17 304 ma­lom működött. Ebből 2569 volt a gőz- és motoros malmok száma. A kisebb malmok is a legkorszerűbb berendezéssel működtek, nagy részüket éppen a máso­dik világháború előtt modernizálták. Alig van Magyaror­szágon olyan család, amelyiknek ősei között ne lenne egy „malmos”. A Liva malom helyreállításával és bemu­tatásával nemcsak szép, arányos malomépületet kap­nánk, hanem méltóképpen tisztelegnénk a magas szak­tudású malomépítő mesterek, az embert próbáló csalá­di vállalkozások emlékének. 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom