Bodor Ferenc: Pesti presszók - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)
Györgyike Györgyike, Margitka és Halász kartárs valaha együtt tisztviselősködött egy herminamezei kirendeltségen, mígnem egyikükről vendéglátóipari egységet neveztek el az árnyas, alagútszerű Telepes utcában. Patyolatbusz, autóbontó, palackos italok boltja, hosszú, kertekbe nyúló proletárházak golyószaggatta falai és remek, spontán bódék és sufnik övezik a Györgyikét. Kis előkertjének asztalkáin viaszosvászon terítő és rusztikus hamutartó. Oldalt önfeledt, kapirgáló verebek. Ez a hely a boldogság szigete, kis muskátlik virítanak a virágvályúkban, a Coca-Cola jéghideg, az emberek zöld munkáskabátjukban a kelleténél nem bizalmatlanabbak az alkalmi betévedőkkel szemben, időt adnak a feloldódásra. Kár, hogy bent a lambériás oszlop háromszögű, ablakos neonja nem ég, ezt pótolja valamennyire az ablakrács és a bensőséges méretrendszer. Az ember itt nem csalódik, ide a belvárosi és körúti vendéglátós neoragacs még nem folyik ki. XIV., TELEPES (JTCA 69. Györgyike Zuglóból 58
