Korniss Péter - Erdős Virág: Udvarok - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

Földszint három, Ujjnyi csíkban beszakad a celofán, a gumi megpattan, és egy ponton felragadva lóg. Benyúl a nyíláson. Az üveg szájához koccan az alpakkanyél. Apró mozdulatokkal lekaparja a csomókban álló leheletfehér pettyeket, aztán selyempapírdarabra koppintja a kanalat, hogy leváljon a penész. Mélyen az üveg aljára nyúl.

A szájához emeli a teli kanalat. Lustán málló rostok. Barackdarab.

Második emelet három. Elzárja a csapot. Leoldja a szíjat, és az órát a mosdó szappanzsíros peremére teszi. A csuklóján pállottpiros csík. A víz fölé hajol. Belelötyköl a vízbe. Langyos. Vigyázva belép. Leguggol. Leül. Nézi, ahogy túlcsordul a kád szélén a hab.

Második emelet négy. Szelíden ólbe kapja. Ringatja. Dúdol. Leteszi. A fiókban kotor. Körömoilóval felfejti a varrást. Kiszedi a karját. Rázza. Ömlik a zab. Harmadik emelet három. Zsírpapírból parízert bont. Fogával tépi a héját. Kétrét hajtja. Harapja. Rág. Második emelet öt. Hátranyúl. Megigazítja a párnát. Visszadől. Nézi a falat.

Földszint kettő. Egy sima, egy fordított. Sima. Sima. Sima.

Valaki az udvaron áll. Felemeli a fejét. Körbenéz.

6