Kocsis Irma: Rövidlépés. (Kocsmatúra) - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

kerestem a közben gyökeresen átalakult környékbeli préri betonfelüljárói között összevissza bolyongva. Kamionok húztak el, török sofőrök néztek le rám a magasból, eltévedtem. Évek múltán találtam meg újra. Úgynevezett mélytűzéses, piros műbőrrel bevont pultjának csak a bölcsészkari büfében akad párja. A pincérnő ezen az estén elmesélte, hogy a Visegrádi igazi neve: Artista. - Hiszen sok-sok évig ide jártak a bohócok és az artisták inni, édeském.

Ha pontoznék, az Artista ötpontos lenne (ötből).

XIII. Róbert Károly körút 10.

Flecken Bisztró

A Kossuth mozi után nem sokkal, egy preparátorral egy háztömbben, majdnem a sarkon füstölög a Flecken. Kőkemény kocsma, vágni lehet a cigarettafüstöt, a vendégek arcbőre cserződik.

A preparátor egyik reklámja körülbelül így hangzik:

ELHULLOTT KEDVENCEK ÉS EGYÉB KISÁLLATOK MEGÖRÖKÍTÉSE.

ALAPÍTVA: 1957-BEN

Szomorúan félrebillent fejű, kitömött kisveréb fölött üveges tekintetű róka röpül...

XIII. Váci út 28.

„Szajna”

A nevét voltaképpen a Rákos-patakról kapta. A Váci út jobb oldalán, a patak előtti utolsó házban működik, csak az találja meg, aki ismeri. Kicsit hűvös hangulatú, kissé kongó. Cicomázatlan.

XIII. Váci út 109.

Ilka utcai Étkezde Borozó

Ha a Thököly útról jobbra fordulunk az Ilka utcába, egymást érik a sörözők, borozók. Legjobb ez az alagsori étkezde a remek konyhája miatt. Ide jár enni-inni Béla, a vak vicckirály. Amíg a főnök róla mesél történeteket, megszólal egy mély hang a pult mellől: - Engem nem is említesz, öregem? - Hát igen - mondja a csapos, ujjával a vendégre bökve -, ez itt Kocsis Lajos.

43