Kocsis Irma: Rövidlépés. (Kocsmatúra) - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
Sötétre pácolódott borozó a Nagyvásárcsarnok mellett, a Pipa utcában. Egyéniség. Nem tartozik a pincekocsmák típusába, sem a lepusztult büfék közé. Nem is felvágós. Olyan, mint egy szolid, magára adó, özvegy öregúr, aki otthon is mellényben, köntösben, nyakkendőben olvasgat a hangulatlámpája alatt. /X. Pipa utca 6. Jó Pipa Söröző A Pipa utca végén, a sarkon van. Ez már igazi kocsma, de azért családias. Valahogy kiesik a forgalomból ez a két kocsma, pedig „piaci” helyek, ezért sok a vendég. Bent a csarnokban régebben kifőzde volt az egyik vashídon. „Csarnok Büfé”, olcsó főzelékkel, pörkölttel és kis málna néven futó, félig legális vörösborral. Besütött a nap a vashídra, alattunk a bódélabirintus keleties sikátoraiban a trógerek beszélgetése zsongott, kofák magas fejhangon kiáltottak át egymásnak a paprikafüzérek közé lógatott villanykörteláncok sárga fényében. IX. Csarnok tér 6. Matróz Csárda Szocreál dokumentumfilm, álom. A rakparti kocsma mellett húznak-dübörögnek a kamionok, neon Popeye kacsint, a teraszok esőben-viharban működnek, öregúr masszírozza elektronikus zeneszerszámát, az úri közönség táncol. Egy időre megbolondult a hely, arrafelé volt a kamion- parkoló, és festett szőkék meg békacombok árusítására álltak rá teljes erővel. Akkor keresztelték át egyik napról a másikra a Szabadsághíd Presszót Seherezádénak (meghagyva a régi nevet is, a felirat így SZABADSÁGHÍD SEHEREZADÉ lett), és törökbugyogós örömlányokat kínáltak. A parkolót azonban messzebbre helyezték, a Matróz Csárda ismét - és nonstop - a régi! (Le akarják bontani.) IX. Alsó rakpart (A Szabadság híd tövében) Halmaji Borozó 35
