Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Átkelés vízibusszal a Jászai Mari térről a Margitszigetre

helyi járatok mindig veszteségesek voltak, s évről évre komoly viták folytak a városi tanács és az Rt. között a tavaszi megindításukról. Az MFTR kapott ugyan támogatást, 1929-ben mégis leállt. Az átkelőhajózás azonban folyamatosan működött a második világháború végéig.

Közben 1928-ban Bossányi Havass Rezső három tízszemélyes motorcsónakkal vízitaxi-vállalkozást indított. A csónakok bére egy órára a kis szürketaxi 26 pengőjének alig több mint a fele, 15 pengő volt.

A hidak felrobbantása következtében 1945-ben ismét a száz évvel korábbira nőtt az átkelőhajózás jelentősége. 1945. február 26-án a Szilágyi Dezső tér és az Árpád utca között egy kilencszemélyes ladikkal indult az első rév, majd a Margitsziget felső csúcsát megkerülő vonalon április 12-én egy másik, a DGT Óbudai Hajógyárának négy csónakjával, naponta mintegy ötezer utast szállítva. 1945 telén a decemberi jégzajlás elsodorta a Manci pontonhídat, s ekkor a helyreállított csavargőzösök egyike, a XXV. számú mentette ki a hídon rekedt harmincegy embert. 1945 végéig 1,9 millió embert szállítottak át a csónakok, hajók a Duna egyik partjáról a másikra. A hajókat és a hajózást 1946-ban a Magyar- Szovjet Hajózási Rt., majd jogutódja, a Magyar Hajózási Rt., a MAHÁRT vette át a kisebb vállalatoktól is, csak az 1954-ben alakult KPM Dunai RÉV maradt önálló. 1956- ban jelentek meg a Dunán a vízibuszok, és 1968-ban egyesítették az átkelőjáratokat a Budapesti Közlekedési Vállalat egyik üzemágaként, majd üzemegységeként.

Az átkelőhajózásban az 1968-ban alakult BKV kezdetben nyolc járatot közlekedtetett:

43