Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

150Bűzös füstöt eregetve araszol a gépkocsicsorda Budapest utcáin szinte már reggeltől estig. Az autók többségében egy, esetleg két ember szidja a várost, a közlekedést, a Fővárosi Önkormányzatot, a kormányt. Mindenkit - csak önmagát nem. Pedig többnyire gyorsabban, kevesebb füstöt nyelve juthatnának el céljukhoz metróval, villamossal, autóbusszal. Majd másfélszáz éve, hogy előbb lóvasúttal, omnibusszal, később a ma is használt tömegközlekedési eszközökkel utazunk. Sok mindenről ábrándoznak a regényírók az ember hátára szerelt rakétától a csőrendszerben sikló kabinig, a repülő autóig. A portól, szénmonoxidtól, szmogtól fenyegetett, túlnépesedett nagyvárosban azonban a jelek szerint a XXI. században ismét a villamos lesz a tömeg legfontosabb közlekedési eszköze. Ezt jelzi, hogy 1993-ban Mew Yorkban is új villamosvonalat építettek. Érdemes tehát tudni, hogyan kezdődött, hogyan alakult ki Budapest tömegközlekedése, s milyen szerepe volt, s lehet benne a sárga villamosnak.

VÁROSHÁZA