Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)
Olyan kalandos már sosem lesz az átkelés, mint abban az időben lehetett, amikor még kis csónakokkal szállították át a révészek az embereket egyik partról a másikra. A XIII. században akkora volt a forgalom Jenőn, a Nyíllak szigeténél (Margitsziget), hogy érdemes volt megvámolni az átkelést. A révvám kétharmadát kapta a sziget kolostora, egyharmadát pedig a budai káptalan. A révészek még jégzajláskor is vállalkoztak az átkelésre - ha megadta az utas, amit kértek -, de az ilyen út nem volt veszélytelen. A XVII—XVIII. században már „repülőhi- dak” is szolgáltak, azaz kompok, amelyeket a folyam közepén kidobott vasmacskához erősített kötélen fogva, mint az ingát lendítettek át egyik partról a másikra. 1820-ban adták ki az első engedélyt gőzhajós átkelőjárat létesítésére. Ezt Bernhard Antal tartotta fenn, saját tervezésű és építésű hajója, a Carolina által vontatott uszállyal. A hajó naponta kétszer, reggel és este a hajó- hídtól (a mai Vigadó tér magasságából) indulva a Bomba (Batthány) téren és a Császár fürdőnél megállva Óbudáig járt. Napközben rövidített járatok voltak, a hajó a Császár fürdőnél visszafordult. Ez a vállalkozás nem hozott nyereséget, és néhány év után megszűnt. A Lánchíd építésére alakított részvénytársaság megkapta a hídvámszedés jogát mindenfajta átkelésre. Az akkor 1936. november 20-ig érvényesnek kimondott szerződés szerint: „Sem hajó, sem komp, sem csónak, sem gőzhajó, sem akármi más néven nevezendő átjárási eszköz a két város határában egyik partról a másikra átszállításul a részvénytársaság nyilvános engedélye nélkül pénzért járni nem engedtetik.” A szerződés ugyan nem maradt érvényben száz évig, egy ideig azért megnehezítette az átkelőhajózást. 1844- ben Pest, a Bomba tér és Óbuda között indított járatot Girczy János vállalkozó. A Hoffnungra százötven utas is felszállhatott. Még abban az évben a Dunagőzhajózási Társaság is megindította a maga járatát, olcsóbban, s ezzel Girczy Jánost kiszorította a Dunáról. 1846-ban már 479 574 utasa volt az átkelőjáratnak. A századfordulóig a forgalom folyamatosan emelkedett, és valódi átkelőhajó közlekedett hét helyen is: 1. Bomba tér-Arpád utca 2. Lánchíd budai hídfő-Vigadó tér 3. Bomba tér-Vigadó tér 40
