Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

kifutó járatait, ebben az évben 87 járművel és 13 pótkocsival. 1948-ig a Budapesti Helyiérdekű Vasút (BHÉV), illetve a háború elejéig néhány kisebb vállalkozó is tartott fenn autóbuszjáratokat.

Nagy-Budapest létrejöttével, amikor 1950 január elsejével sok Budapest környéki települést a fővároshoz csatoltak, megnőtt az autóbuszközlekedés szerepe. Az új városrészek tömegközlekedési igényeit - a meglévő helyiérdekű vasutak mellett - elsősorban autóbusszal elégítették ki. Az 1949-ben, a BSZKRT szétdarabolása- kor megalakított Fővárosi Autóbuszüzem hálózathosz- sza 1949-ben 249, 1955-ben 439,2 kilométer volt, a járatok száma 44-ről 67-re, az autóbuszpark 397-ről 668 kocsira nőtt. Az autóbuszforgalom a további években is egyenletesen növekedett, a Budapesti Közlekedési Vállalat 1968-as megalakítása előtti évben, 1967-ben az 1265 autóbusz 92 viszonylaton, 559,6 kilométeres hosszban félmilliárd utast szállított.

Bár az autóbusz különösen a növekvő személyautóforgalom miatt a kijelölt buszsávokban is jóval nehezebben, lassabban halad, mint a villamos, viszonylagos olcsósága következtében sok helyen visszaszorította a villamost. Egy autóbusz ára ötödé a villamoskocsiénak, és nem kell fizetni az úthasználatért, a villamos pályáját viszont a közlekedési vállalat tartja fenn. Még 1968-ban a villamosvasút alkotta a tömegközlekedés gerincét,

Környezetkímélő autóbusz - ik 415

32