Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)
Egymás mellett a gőz- és a villamosvontatás hadsereg fővezére, neuetue állttá meg a vonatot. Jókai árkon-bokron keresztül, kökénytüskétől megszaggatott atillával, nyári parókáját lengetve, gyöngyöző homlokkal kapaszkodott fel hozzánk. A meredek lejtőn a mozdonyban forgó fogaskerék a két sín között középen elhelyezett fogaslécbe kapaszkodva húzza fel hegymenetben a vonatot, s ugyanez a fogaskerék fogja vissza, lassítja lejtmenetben. A fogaskerekű egy vágányon jár, a vonatok kitérnek egymás elől. A tolópados kitérők helyett ma már a szokásos váltók működnek. Megnyitásakor nem volt olcsó mulatság még a Svábhegyre kirándulni járó középosztálybelieknek sem, hiszen egy útra 50 krajcárt kellett fizetni. A Svábhegyig tartó vonalat 1890-ben meghosszabbították a Széchenyi hegyig. A gőzmozdonyok mellé 1925-ben készítettek egy kísérleti benzinmotoros mozdonyt, amely jól bevált. 1926-ban tulajdonosváltás volt, a fogaskerekű is a városé lett. A villamosüzemre 1929-ben tértek át. A mai vonatokat az 1973. évi felújításkor vette a BKV az osztrák SPG BBC cégtől. A fogaskerekű vasút eredeti hossza 2883 méter volt, a legnagyobb emelkedő a pályán 10,25 százalékos. Az első engedélyokirat külön kiköti, hogy ha a fogassínen jég képződik, a vonatok nem közlekedhetnek. A városmajori állomásépület oromfalait „Svábhegyi vaspálya” felirat és szüreti jeleneteket ábrázoló freskó díszítette. 22
