Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Az ELSŐ VILLAMOS AZ INDÓHÁZ ELŐTT

utcai és Stáció (ma Baross) utcai vonalat villamosként építették meg 1888-ban. Ennek tulajdonosa a Budapesti Villamos Városi Vasút volt. Igazgatósági épülete helyén áll ma a Budapesti Közlekedési Vállalat székháza az Akácfa utcában. Itt, az udvaron volt - és a mai napig létezik - az első központi áramfejlesztő telep. 1890-ben már 4,5 millió utasa volt a budapesti villamosvasutak- nak, a lóvasútnak pedig 18 millió.

Épültek a villamosvonalak, de egy ideig még a lóvasút is fejlődött, új vonalakat is megnyitottak, s az utaslétszám sem csökkent. 1885-ben, amikor a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság utoljára közölte a lóvasúti vonalak adatait, az utaslétszám 23 millió volt. 1896-ban azonban a villamostársaságok - a millennium alkalmából megnyitott Ferenc József Földalatti Vasúttal együtt - már 22 millió utast szállítottak, a lóvasutak viszont - becslések szerint - 11 milliót. A következő évben a villamosutasok száma csökkent - kevesebb volt a vidéki, külföldi, mint a kiállítás ideje alatt -, de a földalattié tovább emelkedett.

Sok technikai, építészeti bravúrt köszönhet a Főváros a villamosépítőknek. Ezek egyike a pesti Dunaparton a korzó előtt 1903-ban vasszerkezetre, viaduktra épült vágány, amelyen ma a 2-es jár. Ez az acélszerkezet már meglehetősen rossz állapotban van.

A budapesti villamosok sárga színe sokáig versenyben volt a barnával. Volt idő ugyanis, amikor színük alapján lehetett megkülönböztetni a társaságok járatait.

9