Prohászka László: Lovaszobrok - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)
A Napút festőjének emlékére emeli. Fohászkodó csontos kezeit mintha olyan magasra nyújtaná, ahová az élő fa vékony felső gallyai már nem tudtak felérni... A kompozíció több elemével a századforduló időszakának hányatott sorsú és egészen egyedi stílusban alkotó magyar festőművésze, Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) műveire utal. Már a címe is, hiszen a színek „világítástechnikai fokozását” és az ebből eredő sajátos plein air megoldásokat maga Csontváry nevezte a „napút festészetéinek. A mű középpontjában álló fa óriási gyökereivel, törzsének torz, csonka ágaival nyilvánvalóan a festő egyik legismertebb alkotását, a Magányos cédrust idézi. Az apostolalak szintén ismerős lehet a Fohászkodó üdvözítő képéről, s a furcsa, groteszknek tűnő lónak is van előzménye a Vihar a Nagy Hortobágyon című festményen. Bobály Attila munkája, amely a Magyar Szénhidro61
