Prohászka László: Lovaszobrok - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)

álló - általában nem is jelentős - szobrokat. Kitér viszont a köztéren látható lovas témájú domborművekre, hiszen nagy részük kiváló művész értékes alkotása. A megvalósult budapesti alkotások címe vastag betűvel szerepel, dőlt betűsek a talapzatokon olvasható szövegek.

A REFORMKORTÓL 1918-IG

Fest és Buda a XIX. század elején indult jelentős gazdasági fejlődésnek. A reformkorban különösen Pest növekedett látványosan. Az újonnan születő lakóépületek, templomok és paloták mellett megjelentek az első gyárak és üzemek. Lassan ébredezett a hazai képzőművészet is.

Az újkori magyar szobrászat megteremtője, Feren- czy István hatévi itáliai tartózkodás után, 1824-ben tért haza. Canova és Thorvaldsen tanítványaként, számos sikeres klasszicista portré után hatalmas fába vágta a fejszéjét. Mátyás király (1443-1490) bronzba öntött lovas szobrát szerette volna elkészíteni. Az ötletet először élénk helyeslés fogadta, s országos gyűjtés indult az emlékmű létrehozására. Helyét Pesten, nagyjából a mai Erzsébet téren jelölték ki. A kezdeti lelkesedés azonban hamar kihunyt. A tizenkét méter magas emlékmű kivitelezéséhez igényelt százezer forintnak csupán alig tizede gyűlt össze. Az emlékmű ügye egyre nagyobb vihart kavart. Sokan bírálták a magas költségeket, köztük olyan tekintély is, mint gróf Széchenyi István. Ráadásul Ferenczy tervrajza nem a legjobban sikerült, rengeteg bírálat érte a kompozíciót. Igaz, neves pártfogók is akadtak. „S ha az egész vállalat ügyetlenül is volna kezelve, épen nem következik, hogy a Mátyásszobor nem korszerű eszme, vagy talán hogy akármiféle emlékállítással már föl kellene hagyni” - írta Vörösmarty Mihály a művész védelmében.

A felkérés alapján a szobor egyharmad nagyságú gipszmintája 1844-re elkészült. Ferenczy saját öntőműhelyt létesített Budán, hiszen minden munkát itthon, hazai anyagból akart elkészíteni. A talapzat hom4