Prohászka László: Lovaszobrok - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)

történeti hűségre törekedett a legapróbb részletekig, még a kengyelvasak történetét is külön tanulmányozta. A rengeteg ékítmény azonban nem vált a kompozíció hasznára, a szobor túldíszítettnek tűnik. Különösen igaz ez a ló alakjára. Stróbl a zsűri osztatlan elismerésére remek paripát mintázott. Nem tudott azonban ellenállni a kísértésnek: szeretett volna minél több korabeli díszt és használati tárgyat bemutatni. A hatalmas nyeregtakaró és a rengeteg sallang elfedi a ló testének nagy részét, így alig érvényesül a mintázás szépsége. A király alakján szintén a túldíszítettség érződik. Ráadásul István kinyújtott karjának mozdulatát a zsűri kívánságára Stróblnak át kellett alakítania: nyugodttá kellett tennie. A kompozíció higgadt méltóságát ugyan sikerült elérni, de ugyanezért sokan hiányoltak némi lendületet az alkotásból.

István királyt díszesen felszerszámozott paripán ülve, fején a magyar szent koronával, vállán nagyméretű palásttal, apostoli kettős keresztet tartva ábrázolta Stróbl. A palást alól a Prágában őrzött, híres Szent István-kard markolata látszik ki. A feje körüli glória utalás arra, hogy Istvánt 1083-ban szentté avatták. Mivel az uralkodóról nem maradt fenn hiteles ábrázolás, Szent István arcvonásait a művész a századfordulóra kialakult ikonográfiái hagyományok alapján mintázta meg.

Stróbl eredetileg intim hangulatú, alacsony talapzatra helyezett lovast szeretett volna, ám a hivatalos elvárás monumentális emlékművet kívánt. Ennek megfelelően rendkívül pompázatos, szinte oltárszerű az emlékmű építészeti része. Harmonikusan illeszkedik a mögötte lévő Halászbástyához, hiszen terveit Schulek Frigyes, a közeli Nagyboldogasszony-templom újjáépítő- je és a Halászbástya tervezője készítette. A neoromán stílusú, áttört falú mellvéddel körülvett alépítmény négy domborműve Szent István uralkodásának kiemelkedő mozzanatait idézi. A homlokzati a törvényhozást, a jobb oldali István királlyá koronázását, a bal oldali Bécs hódolatát, a hátoldali pedig a székesfehérvári templom alapítását eleveníti meg. Fölöttük az itáliai reneszánsz síremlékekhez hasonlóan, lépcsőzetesen újabb talapzat emelkedik, melynek sarkait négy, mészkőből fara20