Prohászka László: Lovaszobrok - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)

egyébként sem fordított nagy figyelmet a történeti részletekre, a hivatalos elvárásnak megfelelően idealizált hősöket teremtett. A hét vezér szobra a századforduló után tovább élő historizáló akadémizmus terméke. Az alkotások azonban így is jelentős művészi értéket képviselnek, a szoborcsoport pedig kompozícióként összhangban áll az emlékmű többi részével. A vezérek szobrait 1995 és 1996 során teljesen felújították, ma eredeti szépségükben állnak helyükön. Kismintáik egy csoportja a Budapesti Történeti Múzeum (1., Budavári Palota E épület) állandó kiállításán tekinthető meg.

A Gábriel arkangyal szobrával díszített korinthoszi oszlop mögötti két oszlopcsarnokban a magyar történelem legkiemelkedőbb államférfiainak álló bronzszobrai láthatók. (Eredetileg öt Habsburg-uralkodó alakja is állt a Műcsarnok felőli kolonnádon, ezeket azonban 1945 után magyar függetlenségi küzdelmek vezetőinek szobraival váltották fel.) Lovas ábrázolások a két oszlopcsarnok talapzati részén is vannak, a szobrok alatt lévő domborművek némelyikén. Ezek balról jobbra haladva a következők (zárójelben az alkotó neve):- Szent László király legyőzi a leányrabló kun vitézt (Zala György),- IV. László és Habsburg Rudolf találkozása a morvamezei csatatéren (Zala György),- Nagy Lajos király bevonul Nápolyba (Zala György),- Bocskai hajdúi harcban a császári zsoldosokkal (Marton László),- Thököly kurucai a szikszói csatában legyőzik a labancokat (Grantner Jenő).

A csaták képei rendkívül mozgalmasak, a harc utáni jeleneteken viszont a ló ábrázolása a győzelem ünnepélyességét emeli. Érdemes megfigyelni, hogy stílusukat tekintve nincs jelentős különbség Zala húszas évek végén született alkotásai és Marton, illetve Grantner ötvenes évek végén mintázott reliefjei között: mindegyikük a historizmus jegyében fogant. A domborművek nem meghatározó, hanem inkább narratív elemei az emlékműnek, melynek leghangsúlyosabb részei a korábban ismertetett lovas szobrok.

18