Gál Éva: Margitsziget - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

Ettől délre helyezkedtek el a szigeti domonkos rendi apácák kiterjedt kertjei, temploma, kolostora, gazdasági épületei és udvarai, amelyek maradványai máig sincsenek teljes egészükben feltárva, holott kutatásuk már több mint másfél évszázada, tudományos régészeti feltárásuk pedig csaknem száz éve folyik.

Az első, szakszerűtlen „ásatás” története közismert: az 1838-as nagy árvíz után József nádor elrendelte, hogy kertészei egyengessék el a sziget tönkrement talaját, planírozzanak, és töltsék fel a víz által kimosott mélyedéseket. Ekkor kezdték lehordani a földet a Boldogasszony-templom még elég magasan álló falairól, s ekkor került elő a templom alapfalainak egy része, a szentély téglapadozata, néhány sír, köztük egy márványkoporsó, amelyben a csontok mellett gyűrű, aranykelme, néhány pénzérme és egy drágakövekkel díszített aranykorona is volt. Mint utóbb kiderült, nem Margit királyleány sírját találták meg (hiszen annak tartalmát a törökök elől menekülő apácák a XVI. században magukkal vitték, később pedig az ereklyéknek nyomuk veszett), hanem az ugyancsak itt eltemetett V. István király sírját. Az értékes sírmellékletek a halotti korona kivételével - amelyet ma a Budapesti Történeti Múzeum őriz - azóta elkallódtak; a szakszerűtlen ásatás pedig helyrehozhatatlan károkat okozott. Annyi haszna mindenesetre volt, hogy ettől kezdve tudták, hol kell tovább kutatni a kolostor maradványai után.

Itt érdemes elmondanunk azt a furcsaságot, hogy ötven-hatvan évvel azelőtt, hogy az apácakolostor helyét az 1838-as árvíz folytán „megtalálták”, sokaknak tudniuk kellett, hogy hol voltak a romok. XVIII. századi térképeken (egy 1752-ben és egy 1790 körül készült megbízható térképen) feliratokkal és részben alaprajzokkal is jelölték a középkori romok helyét: nemcsak az apácák, hanem a ferencesek templomáét is, továbbá a sziget déli részén a johannita lovagok, az északi csúcson pedig az esztergomi érsek egykori várának romjait is.

50