Gál Éva: Margitsziget - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

ló előtt, régebben pedig az Ybl-féle Margit fürdő előtt vezetett; ennek nyugati végén volt a XX. század közepéig még használt felsőszigeti hajókikötő.

Ha most továbbra is eddigi útirányunkat követjük, tehát a nyugati part mentén sétálunk észak felé - a baloldalt látható bódék, pavilonok, bringó- és egyéb járműkölcsönzők nem éppen harmonikus összbenyomást nyújtó csoportját magunk mögött hagyva - elérkezünk az 1936-ban létesített, nem nagy, de szépen megtervezett és jól karbantartott, sziklakertekkel, aranyhalas tavacskákkal, vízinövényekkel, színes díszcserjékkel és virágokkal „berendezett” úgynevezett japánkerthez, majd a még 1870-ben, a fürdőtelep részeként épített mesterséges vízeséshez. A sziget nyugati oldalának feltöltése előtt ez egészen a part mellett volt (a mesterséges sziklafalról lezuhogó forrásvíz eleinte közvetlenül a Dunába folyt, csak később épült meg a víz felfogására szolgáló, félkör alakú medence).

De nincs már meg a vízesés keleti falához Ybl által épített, félkör alaprajzú ivócsarnok, s ugyanígy a háború pusztította el az ettől északra, illetve északkeletre fekvő Flóra-villát, Kis villát, Kisszál- lót (később Dália Szálló) is. A vízeséstől északra újjáépítették viszont a háborúban ugyancsak erősen megrongálódott zenélő kutat. Ezt a klasszicista stílusú építményt eredetileg egy Bodor Péter nevű székely ezermester állította fel 1820-ban Marosvásárhelyen, ahol azonban 1911-ben a színház építése miatt lebontották. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1936-ban készíttette el az eredeti kút pontos másolatát, amely aztán a háborúban erősen megrongálódott. Az 1954-ben helyreállított zenélő kutat a főváros legutóbb, 1997-ben úgy újíttatta fel, hogy ismét zenél (ezen kívül magyar, német és angol nyelven hallható a kút történetének ismertetése).

Innen már vissza is fordulhatunk, hacsak nem akarjuk megcsodálni az északi szigetcsúcsról elénk táruló pompás kilátást. Ezen és az Árpád híd lejá44