Gál Éva: Margitsziget - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

rónát a főherceg fedezett). Az ekkor végzett feltöltési és partvédelmi munkák huszonöt holddal növelték meg a sziget területét. A szárnyhidat 1900. augusztus 20-án ünnepélyesen megnyitották.

A XX. század első évtizedében - a gyógyfürdő 1909-ben megjelent ismertetője szerint - évente 1100-1200-an időztek hosszabb ideig a szigeti szálláshelyeken, a napi látogatók száma pedig meghaladta az évi százezer főt. Pedig akkor még nem létezett sem a strandfürdő, sem az uszoda, amelyek kedvéért manapság egy-egy nyári napon tízezrek keresik fel a Margitszigetet.

A SZIGET A XX. SZÁZADBAN

1900. augusztus 20-ától kezdve tehát a hídon is át lehetett menni a Margitszigetre, s ezt igen sokan meg is tették, noha annak, aki a sziget földjére lépett, a szárnyhíd végén belépődíjat kellett fizetnie. (1919-ben, a Tanácsköztársaság idején eltörölték ugyan a belépődíjat, de a rövid ideig tartó közjáték után visszaállították, s csak a második világháború után szüntették meg végleg.)

Járjuk most végig mi is a szigetet, mégpedig nemcsak térben, hanem egy kissé - amennyire ez lehetséges - időben is: a mai Margitsziget bemutatásával párhuzamosan egy sajátos időutazás keretében megpróbáljuk felidézni azt is, hogy mit láthatott ugyanezeken a helyeken az a szigetlátogató, aki a XX. század első vagy második harmadában járt ugyanitt. A XX. század folyamán ugyanis nagy változások történtek a szigeten: az évek, évtizedek múlásával sok új látnivaló tárult a látogatók szeme elé, sok minden azonban el is tűnt, egyrészt a természetes romlás, másrészt pedig a második világháború pusztításai következtében.

Aki a XX. század elején a szárnyhídon a szigetre érkezett, középen a virágkörönddel találta magát szemközt, ahol hazai és egzotikus növények pompáztak a legváltozatosabb színekben. A virág- köröndön túl emelkedő fogadócsarnokból indult ki

30