Gál Éva: Margitsziget - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

Az 1880-90-es években a sziget közönségének társadalmi összetétele némileg módosult, az arisztokraták és a dzsentrik helyét egyre inkább átvette a gazdag polgárság. Egy 1885-ben megjelent hírlapi tudósítás szerint „régebben a főváros színe-ja- ua, a legelőkelőbb társaság minden héten háromszor-négy szer tömegesen járt ki a szigetre... A Margitsziget jelenleg polgári családokat lát vendégül nagyobb számban. Mindamellett distinguált hely marad ez mindenkor.” Egy másik cikk azt írta, hogy „Merkur lipótvárosi hívei”, a pénzarisztokrácia térfoglalása ellen minden berzenkedés hiábavaló.

Külföldről is szép számmal érkeztek vendégek, akiket feltehetően elsősorban a híres gyógyvíz vonzott - akárcsak manapság.

1893-ban, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című sokkötetes díszkiadványban Jókai Mór ezt írta a Margitszigetről: „Budapest tündérkertje, egy darab a paradicsomból [...] Manapság már a Margitsziget a főváros közönségének legkedvesebb mulatóhelye, s egyúttal üdítő fürdőFelsőszigeti vendéglő

28