Gál Éva: Margitsziget - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

építésével a korszak talán legkitűnőbb építészét, Ybl Miklóst bízta meg. Ybl neoreneszánsz stílusú, pompás fürdőépületet, nagyobb és kisebb szállodákat, ivócsarnokot, villákat, vendéglőket, gépházat, mosodát és más kiszolgáló létesítményeket tervezett nagyobbrészt a felsőszigetre, az 1867-ben feltárt gyógyforrás közelébe. Az építkezés 1868- ban már gőzerővel folyt; a munkálatokat és a szigeti közlekedést ettől kezdve lóvasút segítette. Az

Az ÍVÓCSARNOK 1877-ben

új fürdőtelepet 1869 pünkösdjén, fényes ünnepség keretében nyitották meg, meghívott előkelőségek részvételével. Ekkor már állt az alsószigeti vendéglő és a forrásház, csaknem kész volt a Margit fürdő, javában épült a nagy- és kisszálloda, a felső vendéglő, készültek a villák és az üzemi épületek. A fürdőtelep vezetősége még ebben az évben propagandakönyvecskét jelentetett meg Bécsben a Margitszigetről (Der kurzweilige Cicerone auf der Margarethen-Insel). Az ismertető szerint a pest-budai „disztingvált közönség” már most is szívesen keresi fel a szigetet, nemcsak a gyógyforrás, hanem szép fekvése miatt is, hiszen itt, a nagyváros lármás nyüzsgésétől nem nagyon távol nincs se por, se szél, csak nyugalom, zöld növényzet, árnyékos sétahelyek; az árak mérsékeltek: a hajóút oda23