Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)
templom esetében. (Óbudán domborművel díszített tábla emlékeztet a tervezőre, Csúcs Ferenc alkotása, 1983.) Már állt a Györgyi Dénessel közösen tervezett, szép, szecessziós részletekben gazdag Városmajor utcai iskola (1910), sőt felépült a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum, amikor az indítványozó miniszterelnökről elnevezett állami munkás- és tisztviselőtelep, a Wekerle központját tervezhette meg. Kialakíthatta a koncepciót, egyszerűsítette, egyben áttekinthetőbbé tette az utcahálózatot. A magyar nemzeti stílus kifejlesztésére törekedett, elgondolását a telep - kertváros — lakóházainak és közintézményeinek tömeg- és térosztása, homlokzati díszítése tükrözi. Úgy látta — s ennek szellemében működött tovább - „népművészetünk alapja a középkor művészete, nemzeti művészetünk alapja a népművészet". Erdély magyar, román és szász művészeti emlékeiről 1923-ban linómetszetekkel díszített könyvet adott ki. Az 1924-ben megalakult Erdélyi Szépmíves Céh megjelentette írásait: A Varjú nemzetiég, 1925; Az onzágépítő, 1934: Budai Nagy Antal, 1936. Többnyire könyveket illusztrált, építésztervezői feladatokat látott el. 1931 és 1944 között az Erdélyi Helikon szerkesztője, ugyanakkor elnöke a Barabás Miklósról elnevezett „festőcéhnek”. A céh 1923- ban megnyílt Műcsarnoka az ő tervei alapján épült. Kisebbségpolitikai tevékenysége pártkeretek között csak néhány évig tartott, nagysága a kulturális örökség feltárására és megőrzésére, továbbadására tett erőfeszítéseiben rejlik. „Láttam a Küküllő menti szász építkezést és láttam a torockóit is, meg a székely magyarokét meg a kalotaszegit is” — írja naplójában, amelyből Koronghi Lippich Elek idéz. „Különböznek egymástól, mert más a szász, más a torockói, más a székely, más a kalotaszegi nép - és van közösség bennük, mert egy országban, egy éghajlat alatt, egy sorsban éltek, közös a múltjuk, közösek voltak örömeik, szenvedéseik, közösek az emlékeik, közös a históriájuk... Ennek a közösségnek a törvényeit kell tőlük eltanulnunk, ha magyarul akarunk dolgozni." Kós Károly hitvallása önmagáért beszél. Emléktáblája — Szathmáry Gyöngyi szobrászművész készítette 1983-ban - a róla elnevezett téren áll (XIX., Kós Károly tér 3.). 77
