Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

gyászszertartáson a főváros 25 fős küldöttséggel vett részt. A város polgár- mestere, bizonyos signor Voli, a köztiszteletben álló és nagyra becsült „Kossuth tábornoknak", ahogy a torinóiak hívták, díszsírhelyet ajánlott fel Piemont tar­tomány legkiemelkedőbb személyiségeinek panteonjában. A gyászbeszédet a nálunk A ízív című gyermekregényéről ismert Edmondo De Amicis tartotta. A hamvakat szállító vasúti szerelvény éjszaka szelte át Ausztriát, ahol „szuro- nyos csendőrök őrizték a pályaházakat'’. Idehaza a Nemzeti Múzeum kerek előcsarnokában állt a ravatal, a lépcső­ket elborították a koszorúk. Az utcanév-változtatás miatti táblacseréket már a temetés előtt egy nappal, március 30-án végrehajtották. A tőzsde zárva maradt, a dunai hajók zászlóit félárbocra engedték. Ferenc József ugyan meg­tiltotta, hogy a temetésen állami tisztviselők, katonák és diákok részt vegye­nek, de a főváros népe, óriási gyászruhás tömeg kísérte a koporsót. Rosszul járt a nemrég megnyílt „pazar fényű" Somossy-orfeunr. nem tűzték ki a gyászlobogót, így aztán a tüntető ifjúság hevének „a kávéházi helyiség nagy üvegablakai áldozatul estek, valamint az Operaház előtti nagy karos gázlám­pák is". Kossuth a főváros díszpolgára volt: a képviselőház a fővárosban emlékszobrának, valamint — országos költségen - síremlékének felállítására hozott határozatot. Mivel azonban érdemeinek törvénybe iktatása felett élénk vita bontakozott ki, Polonyi Géza képviselő — Magyarország egykori kor­mányzója személyéhez méltatlannak találva a vitát - erre vonatkozó javas­latát visszavonta. A tábla a Kossuth Lajos utca 2. számú házon van, a metrólejárat feletti sarokpilléren. Elek nagyapó meséi Benedek Elek, aki kedves gyermekújsága, a Cimbora olvasóitól ezt a címet kiérdemelte, pályája elején, 1887 és 92 között kormánypárti képviselő volt. Újságírással foglalkozott, a Budapeiti Hírlap, majd a Magyar Hírlap közölte Székely Huszár, illetve Kópé névvel jegyzett elbeszéléseit, tárcáit. Kezdetben a budapesti polgári, sőt a csak hallomásból ismert nagypolgári világ inspirálta „életképeit". Később egyre gyakrabban szülőfaluja, családja, gyermekei jelen­nek meg írásaiban, így például a Pósa Lajossal 1890—91-ben közösen szer­58

Next

/
Oldalképek
Tartalom