Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

■ Sávház az Óbudai kísérleti lakótelepen (Ciordái Tibor, 1959)

rendszer a konszolidációban érdekelt: tényleg javítani akar az emberek élet- körülményein. A minisztérium - szakítva a Rákosi-korszak mennyiségi szemléletével, mely a lakások méretének és felszereltségének csökkentése árán teljesítette túlfeszített terveit - valóban jól működő lakásokat akart típustervként kidolgozni. Az értelmes feladatok és az újra európaivá szélesedett látóhatár szárnyakat adott az építészeknek. A kísérletezés és a kreativitás évei nagyjából egybeesnek a lakótelep tervezésének és építésének idejével. A tervezők, úgy tűnik, csodákra képesek. A normák által megszabott lakásalapterületen a lehető legnagyobb és kellően differenciált lakófelületet alakítják ki, nem csak jó helyiségkapcsolatokkal, hanem kifejezetten szép térkapcsolási módokkal. Mináry Olga kockaházában az egybenyitható nappali, étkező és konyha ad az 52,46 m2-es lakásnak teret. Körner József egyemeletes láncházában az étkező lakóelőtérként szervezi az 52,7 m2-es lakás alaprajzát, kapcsolata a nagyobbik szobával a háború előtti polgárlakások szobahall térrendszerére emlékeztet. A kétfogatú lakóépület (Csordás Tibor) lakásának alaprajza ma is mintaszerűnek számít, a két irányban loggiára nyíló

58