Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

■ A Kerepesi úti lakótelep meandered szárnyának átjáró kapualja

sak, nagyrészt egyszoba-hálófülkés és kétszobás lakásokkal, az ötemeletes szárnyakban egy szoba összkomfortos, illetve kétszoba-hallos lakások vannak. A helyi típusnak tekinthető házterveket annak idején többen bírálták a sok sarok, sötét zug, megvilágítatlan lépcsőház és belső folyosó miatt. E hibák, mint mondták, abból következnek, hogy a tervezők a városképi kompozíciónak rendelték alá a lakásalaprajzokat.

Az 1955-ös politikai visszarendeződés újra felsrófolta a tervszámokat, amelyeknek a már tervezőasztalon lévő munkáknál csak a lakások méretének, illetve komfortjának csökkentésével lehetett megfelelni. A Kerepesi úti telepen két 160 lakásból álló háromemeletes tömböt kellett építeni teljes egészében „Cs" lakásokból, ahol a tervezők tömbmosodával és közös zuhanyfürdőkkel igyekeztek pótolni a lakásokból hiányzó fürdőszobát. Az 1955-59 között megvalósult együttes már átadásakor idejétmúltnak számított. Tervezői szerencsére elég visszafogottan kezelték a homlokzatokat: inkább csak a kompozíció monumentalitása és a kisablakos homlokzatok zártsága utal az ötvenes

54