Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

■ A Fiaityúk utcai lakótelep Rákos-patakra néző háziora (Botom Zoltán, igg8~6o)

ben enyhült, s az 1956-os forradalom teljesen elsöpörte az archaizálást. A telep utolsó üteme (Boross Zoltán, Gábriel-Vidos, Buváti, 1958-60) szinte csak a Rákos-patakra néző házsort módosította. A korábbi beépítés fellazult, s a telep patak felőli lezárását, egyben városképi jelentőségű „homlokzatát" alkotó ötemeletes sávházak már újra modern épületek. Ezek az épületek szabadabb formálásukkal és vidám pasztellszíneikkel tűnnek ki. Az érem másik oldala, hogy több bennük a komfort nélküli kis lakás, mint a korábbi ütemek lakóházaiban.

A Kerepesi úti lakótelep

„Tévéi volt az a mód, ahogy mi a típu&tervezéit eddig felfogtuk. Zz arra az eredményre vezetett, hogy a gazdaiágoaág, holyamatoó építői bizton'- táia, a tömegei előregyártói izem előtt tartáia — melyek valóban fiontoi tényezők - minden komolyabb építétzeti megjelenőéi lehetőiéget kizártak. A típuialaprajz így iima, unalmai, jellegtelen lakóépületekhez vezetett. ” Ezek a Magyar Építőművéizetben 1954 közepén megjelent önkritikus mon5'