Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)
alkalmazott — közelebb állnak a középosztályhoz, mint a proletariátushoz. Az összetartozás, az egymásra utaltság érzése bizonyos polgárias jelleget alakított ki a telepen annak ellenére, hogy lakói bérlők, nem tulajdonosok. A katolikus szociálpolitikát képviselő Boldizsár Iván szerint a városszéli telepítés „eszköz a proletariátui megszüntetéséhez, mert kiragadja a dolgozókat a nagyvárosi gyökértelenségből, és értékálló tulajdonhoz juttatja őket, amely a maga hozadékával pótlékolja munkabérüket, és átsegíti őket az átmeneti munkanélküliség megpróbáltatásain". Ha kissé naivnak tűnik is ma már ez a gondolat, kétségtelen, hogy a városszéli telep összehasonlíthatatlanul jobb körülményeket teremtett lakóinak, mint a szükség- lakás bármely más változata. Kár, hogy ebből a fajtából több nem valósulhatott meg. A „Dzsumbuj" Aligha tudnánk végletesebb példát hozni a szükséglakáskérdés Városszéli teleppel ellentétes megoldására, mint a Külső-Ferencváros legnyomasztóbb ipari területén épült „Dzsumbuj". Maga a szó ugyancsak városszéli telepet jelent a köznyelvi zsargonban, de zavaros, leromlott állapotokra utaló színezettel. Annak idején Darányi-házaknak is nevezték a megépítésük idején (1936—37) regnáló kormány fejéről, Darányi Kálmánról. Az Illatos és a Gubacsi út sarkán álló három ház a főváros akadozó szükséglakás-építési programjának része volt, amelyben új barakképületek (X. Bihari és Ceglédi út), barakktelepek (X. Aszódi—Füleki út, Sibrik Miklós út) és emeletes házcsoportok (XIII. Szilas-Forgács utca, X. Megyeri út, XIV. Hős és Zách utca) építésével akartak segíteni a hajléktalanokon, illetve csökkenteni a korábbi barakk- és nyomortelepek zsúfoltságát. A három épület katonás rendben áll egymás mellett. Felépítésük azonos-, két hosszú függőfolyosós szárny övez egy keskeny udvart, keresztbe fordított lépcsőház köti össze őket, a középső épületnél kettő, a szélsőknél egy-egy. A három-, illetve négyemeletes házakban összesen 376 szoba-konyhás lakás van. Kétlakásonként a közös előtérből nyílik a WC. Az egyszerű, magastetős házak nem akarnak többet mutatni, mint ami a lényegük: az emberi lét legminimálisabb igényeire szabott tömeglakás. Az utca és az udvar felé az igény35
