Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

tervpályázatot hirdettek a telep elrendezésére és háztípusaira. Az újszerű feladatra szóló kiírás nagy visszhangot keltett a megbízásokban szűkölködő magánépítészek körében: összesen 185 terv érkezett be, s a zsűri negyvenet ajánlott megvételre. Ezek alapján a székesfőváros XIII. (magasépítési) ügyosztálya készítette el a szabályozási-beépítési tervet és tizenkét háztípus kiviteli terveit. A Városszéli telep szakaszosan, öt ütemben valósult meg 1933 és 1938 között 148 ikerházzal, melyben 296 család lakott, mintegy 1500 lélek. Az építkezés nemcsak a szűkölködő családoknak nyújtott segítséget, hanem munkaalkalmat jelentett a kisiparosoknak is, akiket munkanélküli segédek alkalmazására köteleztek.

A ma Kőbánya-Kertvárosnak nevezett telepen az ikerházakkal beépített telkek kettős sorokban állnak. Egy házhoz 300 négyszögölnyi telekrész tartozik. A lakások szoba-konyhásak, az első ütemben alápincézve, nyitott tornácról megközelíthetően épültek, később pince nélkül és zárt előtérrel. Az építési költségeket kísérleti épületszerkezetekkel (pl. éltéglafalak között züzottsalak hőszigetelés, acél fedélszék) igyekeztek csökkenteni. A csekély költségvetés ellenére a házak formája változatos: általában népies jellegűek (íves tornác, zsalugáteres ablak), ritkábban modern vagy art deco stílusúak. A telep közepén, a főtéren állnak a középületek: háromtantermes elemi iskola, gondnoki lakás és irodaépület, kis üzletház (szatócsbolttal, hentessel és péküzlettel), orvosi rendelő orvoslakással és egy erdélyies tetővel fedett kultürház előadóteremmel, könyvtárral.

Telepes csak olyan budapesti lakhelyű és segélyre szoruló család lehetett, amelyben a családfő vagy munkanélküli volt, vagy összjövedelme a létminiurcxti HOfiu.OH7.trr

33