Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

■ Fiócher Józiel vázlata a Németvölgyi úti házaoport három pályázati tervéről (MTA Múvéizettörténeti Kutatóintézet Adattára)

szakított kereteivel jórészt elkerüli, ugyanakkor az észak felé nyitott három keret oldalszárai között olyan kicsi a távolság, hogy árnyékolják egymást, és a szemben fekvő lakások közötti átlátás zavaró. Az idősebb Medgyaszay. rutinos és tehetséges tervező lévén, a keskeny oldalkertekre és a sötétebb belső udvarokra csak egyszobás - vagyis alacsonyabb igényszintű — lakásokat nyitott, a kétszoba-hallos és háromszobás lakások mind utcára néznek. A sarkokat is korrekt módon oldotta meg. A bérházcsoport alaprajza és homlokzata Medgyaszay 1927-28-ban épült lágymányosi társasházaihoz hasonlít, vagyis nem kelti az emberben a szociális lakás érzetét. Igazat adhatunk a Magyar Cpítőművéizetben megjelent ismertetés ismeretlen szerzőjének: „A házak haőználhatóiága a kényeiébb polgári igényeket, kiképzőié pedig a leg- magaiabb művéizi igényeket ii kielégíti." A magyar formanyelv lechneri programját egész életében követő építész itt az épületek masszív, tömbszerű megformálásával, a keleties tetőformával, a loggiák zömök csúcsíveivel, a terméskő és a többféle vakolat gazdag textúrájával, no és a Medgyaszayra oly jellemző ornamentikus vasbeton mellvédekkel, illetve Márton Ferenc népies sgrafittóival igyekezett sajátosan magyar jelleget adni az együttesnek. Kétségtelen, hogy ma már nehéz elképzelni ezt a helyet a Medgyaszay-épületek

30