Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

azonban csak a Tanácsköztársaság bukása után kezdődhetett. A helyszínrajz a beépítési koncepció többszöri változásáról tanúskodik. Legkorábbi az északi rész, belső kertre szimmetrikus zárt kereteivel. A telep északi „falát" dr. Barát Béla és Novák Ede két-háromemeletes hosszú háza adja, melyen eredetileg két boltíves, a tömbbelsőbe vezető kapu nyílt. Hozzá csatlakozik néhány hasonló kétemeletes épület (Kappéter Géza, Bobula János). Az akadozó építkezés akkor kapott újabb lendületet, amikor az állami kislakásépítés 1923-ban a népjóléti miniszter hatáskörébe került. További bérházak és néhány földszintes ikerház megépülte után, 1924 tavaszán szakítottak az eredeti elképzeléssel, és sűrűn egymás mellé helyezett földszintes, kertes szükséglakások építésére váltottak át. Míg a bérházakban főként az utódállamokból menekült tisztviselők kaptak általában kétszobás lakást, a barakképületek szoba- konyhás lakásait munkáscsaládoknak szánták. A másik, főként menekülteket befogadó állami telep a Százados úti Művésztelep mögött épült a Juranics (ma

■ A Pongrác úti állami lakótelep helyizínrajza

24