Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

a Kőbányai út mellett még ma is megvan néhány a párhuzamosan sorakozó barakképületekből. A bérházak csoportjából Málnai Béla és Haász Gyula kis- lakásos telepe (Vili. Hungária körút 32—34.) és Rerrich Béla nagy kertes bérháza (XIII. Dózsa György út 140-142.) kívánkozik válogatásunkba. Az előbbi esetben a három egyszerű tömegből álló laza, U alakú beépítés, utóbbinál a kertre néző előudvaros beépítésmód az újdonság, s mindkettőnél érték a szociális építéshez illő nagyvonalú architektúra.

Az időszak másik nagy szociális lakásépítési akciója a kispesti állami telep, a „Wekerle" létrehozása volt. A főváros kezdeményezését a pénzügyminiszterminiszterelnök Wekerle Sándor karolta fel, és a kormány az 1908. évi XXIX. törvénycikkel biztosította nyolc-tízezer munkáslakás felépítését a fővárosban, illetve környékén. A kijelölt két helyszín közül Kőbányán nem sikerült az építkezést lebonyolítani, de Kispesten igen, mert az akkor nem tartozott a fővároshoz, így a telek ára harmada volt, mint a spekulációtól sújtott fővárosban, ráadásul a fővárosi építésügyi szabályzat szigorú előírásai sem drágították az építkezést. Az 1909-26 között kiépült Wekerle-telep csaknem négyezer lakását túlnyomórészt állami vállalatok munkásainak szánták. Az egy— háromszobás, fürdőszoba nélküli lakások nagyobb része földszintes ikerhá■ Sarokház a Wekerle-telep egyik átlói főutcáján

20